Helytörténet

Rábaszentmiklós története

A községet fennállása során többféle néven említik az írásos források. A „Kisszentmiklós” név feltehetően a település nagyságára, míg a „Keresztszentmiklós” templomának rotundából kialakult formájára, az azt körülvevő cinteremre, s az ezek köré épített házak elhelyezkedésére utal. Első okleveles említése 1287-ből való, amikor is Kun László király az Osl nemzetségbeli Gergelynek adományozta hadi érdemeiért. A tatárjárás idején a falu elpusztult, hosszú ideig lakosok nélküli puszta hely volt. Temploma egyes régészek szerint a XI. századból való. Nagy Lajos király idején a Kanizsay család kezére került. Emiatt lakói ismét elhagyták, illetve a törökdúlás miatt lakatlanná vált. Egy 1701-es irat szerint Keresztély Ágost győri püspök nyolc bérlő család betelepítésével népesítette be újra a falut. Az áradások gyakran tették tönkre a földeket. A XIX. század legfontosabb eseménye a településen a jobbágyfelszabadítás volt. Előtte, a reformkorban beadványokkal próbálták régi, szerződéses jogaikat visszaszerezni. Az 1848-49-es szabadságharcban ketten vesztették életüket.
1993-ban avatták fel azt az egyedi tervezésű emlékművet, amely a község templom mögötti terén áll az I. és II. világháborús áldozatok emlékére. A község 1950-ig, a tanácsrendszer kialakulásáig a mórichidai körjegyzőséghez tartozott. A falu a hatvanas évektől Mórichida és Árpás községekkel közös tanácsot alkotott. A lakosság 1990 után önálló képviselő-testületet választott. Körjegyzőséget tartott fenn Mórichidával és Árpással 2013. január 31-ig, melynek székhelye Mórichidán volt. Az óvodát és az iskolát Mórichidán a települések közösen üzemeltetik, illetve tartják fenn. 1961-62-ben épült fel a Kultúrház, melyet 2002-ben újítottak fel. Az orvosi rendelőt 1963-ban építették, majd az ezredfordulón renoválták.
A Községi Önkormányzat szociális étkeztetést szervez néhány rászoruló részére, és 2009-ben az időskorúak ellátására bevezették a falugondnoki szolgálatot. A település életét a mezőgazdaság határozza meg. A község a legfontosabb infrastruktúrákkal (vezetékes víz, gáz, telefon, szennyvízelvezető rendszer) rendelkezik. A falu lélekszáma 1949-ig növekedett, azóta folyamatosan csökken. Az elöregedő település viszonyt nagyon alkalmas a falusi turizmusra. Tiszta levegő, rendezett környezet, barátságos lakók, gyönyörű természeti adottságok várják az ide látogatókat.

Árpád-kori templomunk története

A Szent Miklós püspök tiszteletére szentelt templom építésének idejét pontosan nem ismerjük. A régészek a XII. század vége és a XIII. század első fele idejére datálják. A kör alaprajzú templom (rotunda), félköríves boltozott szentéllyel és ugyancsak boltozott patkóíves sekrestyével épült. Eredeti ablakai közül a szentélyablak maradt meg, míg a sekrestye és a hajó északnyugati ablakát a kutatás során tárták fel, majd állították vissza. A török időktől elhagyott templomot 1720-ban újították fel, boltozták a hajót, és egyúttal dél felé bővítették. A bővítés során a hajó magasságát csökkentették – a középkorban körülbelül egy méterrel lehetett magasabb – ekkor alakult ki a mai párkánymagasság. A torony a XVIII. század végén épült. Az újkorban nem volt önálló plébánia, 1783-tól Árpás filiája.
A templomot és a körülötte található egykori temetőt terméskőből rakott kerítés vette körül, melyet azután lebontottak. A mai házak a régi kőkerítés mentén épültek. Az építkezések során rengeteg csontmaradvány került elő, de az ásatás során a templom belsejében is találtak sírokat. A XIX. század elején a szentélybe új oltár került. A szentélyfaltól elhúzva felépített falazott menza mögé az oltár architektúra kereteibe a két szent király, István és László képét festették. A templom legutóbbi helyreállítás előtti képe a XX. század elején alakult ki. 1913-ban készült a legkorábbi fényképeken már látható fémlemezfedés. Jelentős változást hozott belsőben az 1927-es kifestés. Ennek során a teljes templomteret díszítőfestéssel kifestették és a hajó nyugati oldalára egy fagerendás alacsony karzatot építettek be.
Mivel a templom értékével az egykori Országos Műemléki Felügyelőség (ma Kulturális Örökségvédelmi Hivatal) szakemberei is tisztában voltak, felmérve a templom műszaki állapotát már az 1970-es években programtervet készítettek a helyreállítására.
A falu közössége, akkori polgármestere a 90-es évek elejétől sürgette a templom megújítását. Az 1995 őszén kezdődött kutatási és helyreállítási munkák 2000-ben fejeződtek be. A templom új, fazsindellyel borított tetőszerkezetet kapott. A falazott oltármenzát elbontották, és a szentélyfalhoz tapasztva építették újjá. A helyreállítás során lehetőség szerint rekonstruálták a középkori részleteket, az 1927-ben épített karzat lebontásával visszaállították a templomtér XVIII. századi egységét. Rekonstruálták a szentély Szent Istvánt és Szent Lászlót ábrázoló falképét, az 1810-ben festett oltárképet, a szószéket, az oltár tartozékait. Új liturgikus berendezés, padok készültek.

Rábaszentmiklós történelmi emlékei

Győri kereszt

Győr felszabadulásának, törököktől való visszavételének örömét hirdetik a győri keresztek (Raaber Kreuz), amelyeket Nyugat-Magyarországon, a Győri Egyházmegye régi területén, továbbá Alsó-Ausztriában és Stájerországban is állítottak. A történelmi Magyarországon győri keresztnek tekintette emlék, képoszlop máig áll Savanyúkút, Lajtapordány, Kismarton és Bodonhely helységekben. A helyi hagyomány szerint győri keresztnek nevezett rábaszentmiklósi emlék felső harmadában a Szentháromság, Sarlós Boldogasszony, Szent Mihály és Szent Rafael látható.

Hősi emlékmű

Az 1993-ban készült emlékmű az 1848-as forradalom és szabadságharc, valamint az I. és II. világháború hőseinek állít emléket. Novák István szegedi építészmérnök alkotása.

Rábaszentmiklós és a környék természeti adottságai

Rábaszentmiklós a Sokoróalja északnyugati részén helyezkedik el. A „Sokoróalja” tájegység a régi Győr vármegye délnyugati részén, a Rába folyó és a „szentmártoni dombok” (Pannonhalmi dombvidék) között elterülő síkságot jelenti.
A falu változatos domborzati, termőhelyi adottságú területen fekszik. A települést kerülve nyugatról északra távolabb a Rába, közvetlenül a falu mellett a Marcal folyó folyik. A községhatár keleti részén a Marcal-menti dűnesorok húzódnak. Délre viszonylag sík területen a Marcal folyótól távolabb száraz, homokos puszták, a folyó közvetlen öntésterületén láprétek találhatóak. A változatos termőhelyek számos növény- és állatfajnak adnak otthont.
A folyók halállománya gazdag, a Rába gyorsabb folyású, hordalékosabb, kavicsos medrű, iszapos vizében márnát, kárászt, amurt, harcsát, domolykót, csukát találunk. A Marcal lassúbb folyású, tisztább vizű. halfajai: bodorka, szélhajtó küsz, keszegfélék, ponty. Mindkét folyó vízállása erősen ingadozó. A vizek menti ártéri területeken élnek récefélék, a sok hal miatt gyakori a kormorán. Emlősök közül a vidra és újabban hód is él itt.
A déli sík területek mára nagyrészt mezőgazdasági művelés alatt állnak. Jelentős apróvad állománnyal (nyúl, fácán) bírnak.
A dűnesorok erdővel borítottak, jellemzően telepített akác, erdei és feketefenyő, szürke nyár állományokkal. Kocsányos tölgy, juharfélék csak a mélyebb fekvésű dombhajlatokban növekednek. Az erdők élőhelyet biztosítanak a nagyvadállománynak. Szarvas, őz és gyarapodó vaddisznó populáció él a területen.

Kocsis Gábor

Marcal Néptáncegyesület

A verbunk története az 1920-as évekig nyúlik vissza. Akkor jött divatba a „karé”-nak nevezett csoportos legénytánc, 1925-ben itt szolgált egy kónyi legény, ő tanította meg a legényekkel a kónyi verbunkot. Ezt a táncot minden búcsúkor a litánia után a templom előtt eljárták. Nemzeti színű szalaggal átkötött borosüveget tettek középre, ezt táncolták körül 10-12-en csizmában, fehér ingben, rozmaringgal és árvalányhajjal díszített kalapban. A tánc háromszori megismétlése után minden legény a párjával tíz percig csárdást járt az üvegek körül. Utána a legények táncolva mentek a kocsmáig, a zenészek muzsikával kísérték őket. Éjfélkor a kocsmában újra eljárták a verbunkot. Az 1950-es években maradt el ez a szokás.
1969-ben a Rábaközi napok alkalmával újra felelevenítették. Felléptek Csornán, Tatabányán, Kecskeméten és Budapesten is.
A jelenlegi csoport 2008-ban szerveződött, de csak 2010ben alapították meg a MARCAL NÉPTÁNCEGYESÜLETET.
Eleinte csak a verbunkot járták. Mai műsorukban már szerepel kanásztánc, kapuvári és gencsapáti verbunk, dús, de további táncokat is tanulnak. Műsoruk része a borköszöntő is. Falunapok és különböző hagyományőrző rendezvények rendszeres fellépői. Minden évben meghívást kapnak Zalakomárba a Középkori Mezővárások találkozójára.
A 2010-ben Győrben rendezett néptánc-minősítőn bronz minősítést kaptak. Szintén ebben az évben Lengyelországba, Krzepice városába is meghívást kapta. Ahogy a műsoruk, úgy a ruházatuk is bővült mellénnyel és köténnyel. A csoport három generációból áll, ez is bizonyítja, hogy a hagyomány apáról fiúra száll.

A Máltai Szeretetszolgálat helyei csoportja

A rászorulókon segíteni akarók e közössége településünkön 2000-ben alakult meg 15 fővel. A jelenleg 13 főt számláló tagság vezetője: Wimmer Ferencné.
Az önkormányzattal karöltve a község lakosainak érdekeit szolgálva és környezetük szépítésén tevékenykedünk. Feladataink között megemlíthetjük, hogy közterületeken virágokat ültetünk és gondozzuk őket, hogy színesítsék kis falunkat.
Ruhaneműket, tartós élelmiszert és gyógyszereket igyekszünk osztani a rászoruló családok részére. Önkormányzati és egyházi rendezvények (falunap, búcsú, gyereknap, idősek napja, vendégek fogadása, karácsonyváró) szervezésében és lebonyolításában is segítünk.
2010-ben két nagyobb katasztrófa is sújtotta térségünket (Bőny – árvíz, Devecser – vörös-iszap). A természeti csapások károsultjai részére adománygyűjtést szerveztünk és az önkormányzat segítségével juttattuk el a rászorulókhoz.
Az iszapkatasztrófa idején a falu melletti Marcal folyó megmentésén dolgozó katasztrófavédelmi és vízügyi szakemberek, tűzoltók, rendőrök, polgárőrök és a gipszet szállító kamionsofőrök részére szendvicseket készítettünk, üdítőt, nappal kávét, éjszaka meleg teát osztottunk.

Rábaszentmiklós Önkéntes Tűzoltó Egyesület

Önkéntes Tűzoltó Egyesületünk már több mint 100 éves múltra tekint vissza. Ez idő alatt nagyon sok elismerésben részesültünk. Az évek során sajnos nem mindig volt lehetőségünk fejlesztésekre, ez azt eredményezte, hogy meglehetősen elavult felszereléssel kellett működnünk.
2007-től kezdődően pályázatok útján sikerült új garnitúra öltözéket és tömlőket vásárolnunk. 2009-ben felújításra került a tűzoltószertár is.
A Rábaszentmiklósi Önkéntes Tűzoltó Egyesület ma 19 aktív tagot számlál, köztük sokan már többször bizonyítottak tűzeseteknél és versenyeken is. Vezetőjük ifj. Szücs György Balázs.
Múlt századi, muzeális tűzoltófecskendőnk felújítása 2010-ben történt meg, azóta a Faluház kertjében felállítva, szép környezetben ékesíti településünket.

Testvértelepülések

Patonyrét

Patonyrét (Potonske Lúky) a Felső-Csallóközben, a Kis-Duna déli partján fekszik, Felsőpatonytól 9 km-re északkeletre. 2003. január 1-jén vált önálló községgé, korábban Felsőpatony községhez tartozott.
A fő bevételi forrást a múltban a halászat, az ártéri erdőkből kivágott és feldolgozott fa, a teknőgyártás és a Kis-Dunán található vízimalmok üzemeltetése jelentette. Hagyományos foglalkozás Patonyréten a lótenyésztés is, napjainkban is tartanak itt lóvásárokat.
Mezőgazdasági szövetkezete és futballcsapata 1966-ban alakult. Napjainkban a hétvégi házak tulajdonosainak száma meghaladja a törzslakosokét. A falu kataszterében számos védett növény- (fehérbogyó, kakukkfű, őszi kikerics, tüdőfű) és állatfaj (vízimadarak, édesvízi rákok, réti sas) él. A közelmúltig a túzok is előfordult a környéken.

Patonyrét polgármestere: Mgr. Rostás Alajos